








Az acél alkatrészekkel szemben az az alapvető követelmény, hogy minél nagyobb terhelést viseljenek el maradó alakváltozás nélkül, azaz minél nagyobb szilárdságúak legyenek. Ugyanakkor követelmény, hogy a szilárdság mellett túlterhelés esetén alakíthatósági tartalékkal rendelkezzenek, azaz inkább képlékeny alakváltozás, mint szakadás vagy törés következzen be. Az acélok zöme allotróp átalakulási lehetőséggel rendelkezik, azaz azonos halmazállapotban is többféle molekulaszerkezetű vagy különböző kristályszerkezetű változatban fordulhatnak elő. Minden hőkezelés célja, hogy ezek közül az allotróp módosulatok közül a számunkra kívánatos kristályszerkezet elérjük. Az acélok kémiai összetételétől, azaz az ötvözet fajtájától függően 700-900 C alatt alfa kristályszerkezetű, fölötte gamma szerkezetű acél jön létre. Az alfa és gamma módosulatok a szenet különböző mértékben oldják, a gammavas nagymértékben oldja, míg az alfavas igen kis mértékben. Ezért ha az alfa állapotból gamma állapotba hevítjük az acél ötvözetet, majd visszahűtjük, a következő esetek következhetnek be: Lassú hűtés esetén visszaáll az egyensúlyi állapot, tehát az acél lágy marad. Gyors hűtés esetén a gamma-alfa átalakulás végbemegy ugyan, de a szén nem tud kiválni, ezért szénben túltelített alfavas jön létre, mely nagy keménységű, rideg, úgynevezett martenzites szerkezetű. Ez az edzés lényege, ennek az állapotnak az elérése legtöbbször minden edzés célja. Ha az edzett vagy részlegesen edzett acélt újra a gamma, azaz az úgynevezett ausztenites állapotra hevítjük, az edzés hatása megszűnik, tehát az újabb lehűtés szabályozásával ismételten létrehozható lágy vagy kemény állapot. Az, hogy a folyamathoz milyen gyors hűtés szükséges, az acél kémiai összetételétől függ, például hagyományos, illetve teljes térfogatú edzés esetében ötvözetlen acéloknál még kis méretű daraboknál is vízhűtés szükséges, ötvözött acéloknál elég lehet az olajhűtés míg erősen ötvözött acélok akár légedzésűek is lehetnek. Nagyon fontos különbség, hogy lézeres edzésnél a hűtést legtöbbször nem külső közeg, hanem magának az anyagnak a fel nem hevített része biztosítja hőelvonással, anyagon belüli hővezetés révén. A lézeres hőkezelés az acélok hőkezelésének egy különleges formája, aminek a lézer technológiából adódóan vannak sajátosságai, és, mint minden technológiának, vannak előnyei és hátrányai. A lézer technológiára jellemző a rendkívül nagy intenzitású és jól lokalizálható energia beviteli lehetőség, ennek a lehetőségnek a maximális kihasználása a célunk a lézeres hőkezelés esetében is. |
|
|
|